Tűzifa tárolás, begyújtás.
-TŰZIFA SZÁRADÁSA
Az élő fa vízzel telített. A nedves tűzifa befülled, pusztul, csökken a fűtőértéke. A fülledékeny fafajok közé sorolható a bükk, a gyertyán, a cser, az éger, a nyír, a hárs, a nyár, a fűzek. Felfűrészelés nélkül, dorong alakban hagyva gyakran már fél év múlva fülledésnek indulnak. Az erdei rakodón maradt, kérges, egy méteres hosszra termelt tűzifa két év alatt szárad ki.
A kereskedőtől vásárolt darabolt tűzifa nemrég még dorongfa volt, hiába téli vágású, kiszáradni még nem volt ideje, szinte élőnedves víztartalmú. A nyers fa könnyen hasad, a száraz kevésbé, legnehezebb a szikkadt fát hasogatni. A hideg fa jól hasad, a fagyott inkább törik.
A tűzifa száradásánál fontos a légmozgás. A tüzelhető, hasogatott fa kiszáradási ideje a darabolási függvényében 6-8 hónap. A darabolt (fűrészelt) és hasogatott tűzifa méretei: kb. 33 cm - kandallófa, 25 cm - háztartási tűzifa, 20 cm - konyhafa, azaz a méteres tűzifaválaszték három, négy vagy öt részre fűrészelt darabjai. A cserépkályhába a 33 cm körüli kandallófa kell. A kora tavasszal megvásárolt „konyhakész” tűzifát jól szellőző, széljárta, fedett helyen tároljuk, akkor a fűtési szezon kezdetére biztosan kiszárad. Légszáraz a 12-15% vizet tartalmazó fa.
Rendkívül fontos tehát, a tűzifa kora tavaszi megvásárlása, darabolása és jó körülmények közötti szárítása, tárolása.
-BERAKÁS A TŰZTÉRBE:
A cserépkályha tűztérbe állítva kell beraknunk a fát, kissé a hátfalnak döntve, hogy amikor elhamvad, ne az ajtó felé roskadjon. Leghátra a vastag fadarabok, majd ez elé az azoknál a vékonyabbak kerülnek, legelőre pedig a vékony gyújtószálak (ami elölről hátrafelé és föntről lefelé haladva ég). Akkor megfelelő a berakott famennyiség - és a fafaj szerinti - vastagságmérete, ha a tűz másfél óra alatt ég le, és az ajtó bezárható. Pár begyújtás alatt kitapasztalhatjuk, hogy mennyi fával tudjuk kellően felmelegíteni a kályhát. A kandallófa méretű fából legtöbbször befér olyan tömegű fa a tűztérbe, ami felmelegíti a kályhát. Rárakosgatni azután fölösleges dolog.
FA ÉGÉSE:
Fontos, hogy a tűztérben kellő mennyiségű, méretű és szárazságú fa égjen jó levegőellátottság - huzat - mellett. (A fa rossz levegőellátottság esetén is „ég”, és valamennyi meleget is nyerünk, de gazdaságosan csak a jó égési feltételek megteremtésével és megtartásával tudunk fűteni.)
A fának nagy a fajhője, meglepően sok energia kell a felmelegítéséhez. (a cserépkályha fáslyukai nem a fa kiszárítására valók, hanem a fölmelegítésére, figyelnünk kell arra, hogy a fa ne jéghidegen kerüljön a tűztérbe.)
Amikor alágyújtóssal melegítjük, hevítjük a fát, az bomlani, gázosodni kezd. Az égő fagáz a láng. A fatömeg négyötöd része illó anyag, ez a rész adja az energia kétharmad részét, az egyötödrésznyi faszén pedig az energia harmadát.
A gyújtós vékonyka fenyő- vagy lombosfa-szilánk legyen. Kis tömege mellett nagy a felülete, könnyen meggyújtható, kevés, de forró füstgáz képződik, erősödik a huzat.
Vastag gyújtásból már több hő képződik, felmelegíti a tűzteret, tovább erősíti a huzatot, meggyújtja a vastag fát. A vastagfa adja a nagy hőmennyiséget, ami felfűti a cserépkályha tömegét.
Az égés másik feltétele a levegő, amit a körülbelül másfél órás tüzelési idő alatt folyamatosan biztosítani kell. Átlagosan jó feltételek esetén a cserépkályha egy önszabályozó rendszer, a levegőadagolással és szabályozgatással csak rontunk a dolgon.
A szükséges huzat - három oldalról közelíthető meg.
Fontos, hogy a lakásba bejusson a szükséges mennyiségű levegő. A tökéletesen záródó nyílászárók meggátolják a szükséges légmozgást, így az égés nem tökéletes.
Általában a cserépkályha-ajtón lévő huzatszabályozók túl kis keresztmetszetűek, mert azok a széntüzelés szabvány szerint készültek, a jó égéshez szükséges légmennyiségnek csak töredékét engedik a tűztérbe. Célszerű az ajtót két-három ujjnyira megnyitni.
A konyhai páraelszívók, a szagelszívók, egy nyitott tetőtéri ablakon át kiáramló levegő is csökkentheti a kémény huzatát, a kémény légáramlását akár meg is fordíthatja.
A kevésbé tökéletes égéskor képződő égéstermékek lerakódnak a kályha füstjáratainak a falára és a kéménybe. Ezek ragacsos, bűzös, savas, nem kitakarítható lerakódások, amelyek nagyban rontják a füstgáz és a csempefal közötti hőátadást.
(A fabrikett másképpen ég, mint a természetes fa. A préselt faszecskában lassabban terjed az égés, lassabban gázosodik, rövidebb lánggal ég, részecskéről részecskére parázslik, nincs faszénkérge.)
A kátrány eltávolítását kéményégetéssel lehet megvalósítani. A kéményégetést a kéményseprők térítés ellenében végzik, kizárólag akkor, ha a kéményégetés feltételei adottak. A kéményégetés a kéményt nagymértékben károsítja a kémény élettartalma alatt egy legfeljebb kettő kéményégetést bír ki számottevő rongálódás nélkül. Szakszerűtlen kéményégetéssel a kéményt és tüzelőberendezést is tönkre lehet tenni.
